Magyar szerkezettár
🪄 
ó/fújja
→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ fúj ⊕ ja[Prs.Def.3Sg]




    ó1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az o hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ó, ó).
      
 | 
        
<rövidítésként:>.
        
          
 ▸
ó
        
      
    

  

    ó2

    
 →
 óv
  

    ó3

    
      
      
    
    
      mn
    
    
1.
      irod
      ódon, ősi.
    

    
2.
      irod
      elavult.
    

    
3.
      nép
      nem ez évi <termés(ű)
>.
      az ó vörösborból adj, ne az újból!
    

    
[
      fgr
    ]

  

    ó
    
      cxn
    
    óra.
  


/[Hyph:Slash]




ja[Prs.Def.3Sg]
____________________
magáét
→ maga ⊕ á[3Sg] ⊕ é[AnP] ⊕ -t




    maga1

    
      
      
    
    
I.
      
        visszaható névm.
        (alanyként nem haszn.
)
      
      
1.
        
          <annak jelölésére, hogy a cselekvés a cselekvőre hat vissza.>
        
        védi magát; bízik magában; hányja-veti magát;
        
          
 ▸
magának él
          
 ▸
magának való
        
        
 | 
          
            
 ▸
magánál van
            
 ▸
nincs magánál
          
        
        
 | 
          biz:
          
            
 ▸
maga alatt van
          
        
        
 | 
          
            (tbsz-ú alakban és közé, között, közül nu-val)
          
          a jelzett személyek saját közösségébe, közösségében, közösségéből.
          maguk közé fogadták.
        
        
 | 
          
            <annak kif-ére, hogy a jelzett dolog vmely adottsága folytán elszenved, ill. előidéz vmely cselekvést, folyamatot.>
          
          a bor itatja magát; magába szívta a vizet.
        
        
 | 
          
            (visszaható igéknek megfelelő szókapcsolatokban)
          
          
            
 ▸
védi, szégyelli, vhogyan viseli magát
          
        
      

      
2.
        
          (a visszaható jelentés háttérbe szorulásával, kül. ik-s igék formális tárgyaként)
        
        
          <túlzott mértékű cselekvés kif-ében.>
        
        agyondolgozza magát.
        
 | 
          
            <
el- ik-s, hangadást jelentő, mozzanatos igével.>
          
          elsikoltotta v. elkáromkodta magát.
        
        
 | 
          
            <
el- ik-s, elhibázott cselekvést jelentő igével.>
          
          elszámolta magát.
        
        
 | 
          
            <
ki- ik-s igével, annak kif-ében, hogy a cselekvés a cselekvő teljes kielégüléséig tart.>
          
          kimulatta magát.
        
      

      
3.
        
<nyomatékos birt jelzőként:> saját.
        a maga főztjét eszi;
        
          
 ▸
a maga egészében, teljességében
        
      

    

    
II.
      
        szem névm
        (nyomatékos)
      
      
<nem más, hanem> ő, ill. én, te, mi, ti, ők.
      maga varrja a ruháit.
      
 | 
        
          
 ▸
vhányad magával
        
        negyedmagával tért vissza.
      
      
 | 
        vmely személy, dolog fontosságát kiemelő szóként.
        maga az igazgató jött el.
      
      
 | 
        
          <annak kif-ére, hogy az alany szinte megtestesítője a jelzett tulajdonságnak.>
        
        ez a kislány maga a jókedv.
      
    

    
III.
      
        hsz
      
      egyedül, magában.
      maga maradt.
      
 | 
        csupán, önmagában.
        ez maga még nem hiba.
      
    

    
[←mag
]

  

    maga2

    
      
      
    
    
      szem névm
    
    
1.
      
        (2. sz-ű szem névm szerepében, 3. sz-ű, ill. a 3. sz-re vonatk. ts ragozású állítmánnyal)
      
      
        <az ön-nél bizalmasabb, közvetlenebb, hiv. helyzetekben azonban kevésbé udvarias, leereszkedő, olykor udvariatlan megszólításként.>
      
      megkérném magát valamire; magát nem kérdeztem.
    

    
2.
      
        (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű szjeles birtokszó előtt)
      
      a magához tartozó, a maga tulajdonában levő.
      ez a maga háza?
    

    
[←maga1

]

  


á[3Sg]

é[AnP]




    -t1

    
      
      
    
    
      rag
    
    
I.
      
        tárgyrag
      
      
1.
        
          <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.>
        
        
[hívja] a fiát; [vágja] a fát.
      

      
2.
        <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.>
        a krémet [felkeni].
      

      
3.
        
          <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.>
        
        fiút [szült]; levest [főz].
        
 | 
          
            <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.>
          
          táncot [lejt].
        
        
 | 
          
            <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.>
          
          
[békés] életet [él].
        
      

      
4.
        vmely helyen.
        
[járja] a falut.
      

      
5.
        valamennyi ideig.
        öt évet [ült].
      

      
6.
        ritk
        
<kif-ekben:> valamiként.
        őrt [áll].
      

      
7.
        
          <vonzatszerűen, nu-val.>
        
        korát [tekintve].
      

    

    
II.
      
        hat értelmű tárgy
        ragja
      
      
1.
        vhány ízben.
        ötöt [dob]; sokat [utazik].
      

      
2.
        valamilyen mértékben, ill. módon.
        egy kicsit [fél]; jót [aludt].
      

      
3.
        biz:
        
          
 ▸
mit?
        
        mit [tűröd]?
      

    

  

    -t2

    
      
      
    
    
      a befejezett mn-i ign
      képzője
    
    -tt
    
1.
      
        (tn igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.>
      
      
[messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        fejlett [ember]; főtt [étel].
      
    

    
2.
      
        (ts igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.>
      
      kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        lőtt [vad], zárt [ajtó].
      
    

    
3.
      
        (ts igéhez, mn-ként is
)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.>
      
      ünnepelt [író].
    

  


____________________



    a
    
 →
 az
  



  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024